Közlemény és még valami!

Sziasztok! Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
Inkább essünk túl gyorsan a rosszon. BOCSI. Tudom, hogy nagyon várjátok a frisset, de sajnos nincs elegendő időm írni és mivel a VA-t rendszeresen kell írnom, ezért így a finish-ben arra a törire szeretnék ráfeküdni és írni. A másik történet, amit megpróbálok mostmár gyakrabban frisselni, az a KB lesz, mivel az az igazság, hogy a CW-hez sajnos túl nagy volt a kezdeti lendület és mostanra kifogytam az ötletekből. Befejezni viszont nem akarom, mert talán később lesz ihletem továbbírni. Ennyit a rosszról. Még egyszer BOCSÁNAT! :(
De viszont van jó hírem is. :D
Az utóbbi két-három este szerepjátékozni volt kedvem és egy kedves ismerősöm tegnap felvetette, hogy mi lenne, ha csinálnék egy szerepestet. Én pedig azt mondtam "Rendben, megcsinálom."
És íme itt vannak a tudnivalók:
Időpontja: 2010. május 27. (csütörtök) 20 órától
Helye: MSN
Témája: Nessie és Jacob esküvője Alice szervezésében
Jelentkezés: itt komiban, vagy MSN-en, ha rámírsz (tike.96@hotmail.com aki még nem vett fel) vagy mailben (porsche911turbo@freemail.hu)
Foglalt szerepek:
Nymphi - Jake
vampire nóri - Alice (bocsi még egyszer)
Hencii - Nessie
Tammy - Bella
Én (Betty) - Emmett
Regi - Esme

Remélem sokan jöttök majd. Várom a jelentkezőket.
Puszi: Betty

9. fejezet: Egy meglepetéssel teli nap

Utunk Jake-ékhez alig tűnt 2 percnek se. Egészen azalatt, amikor a hátán feküdtem, illatát szívtam magamba. Jake-nek egyész más illata van farkasalakban. Hasonlít a legdrágább Axe-dezodor és a természet illatainak keverékére. Teljesen elvesztem benne. Arra ébredtem, hogy Jake bökdös az orrával.
-Mi az? Máris megérkeztünk? -kérdeztem álmosnak tűnő hangon. Erre Jacob vihogó hangot hallatott, ami nagyon cuki volt, majd elvonult a fák közé. Egy ökökkévalóságnak tűnő percig öltözködött. Visszavette szokványos, mégis új farmerét és egy pólót. Úgy nézett ki, mint egy ismerős idegen. Ismerős, mert tudom, hogy ő az én Jacobom, ám idegen, mivel azt a szorongó arckifejezést, amit megláttam rajta, még sosem láttam. Nem akartam, hogy idegeskedjen miattam, úgyhogy szorosan megöleltem. ettől kedvesem megtáltosodott, felkapott a hátára és úgy vitt be a szobjába, ahol fetrengeni kezdett velem. Mikor ezt megunta, csiklandozni kezdett ahol csak ért. Bárhol érintett meg, én minduntalan megborzongtam, ugyanakkor felnevettem. Egy idő után már látta, hogy sose hagyom abba, ezért, belémfojtva a nevetést, megcsókolt, olyan finoman, ahogy még soha. kivételesen én toltam el magamtól, amin nagyon meglepődött.
-Na szóval, mi a meglepetés? -kérdeztem egyenesen.
Jacob meghökkent, de bátran kérdezett vissza.
-Jártál már külföldön?
-Egyszer voltam már Phoenix-ben. Anyu megmutatta a szülővárosát. Persze csakis éjjel.
-És Európában jártál már? -kérdezősködött tovább.
-Még nem. Miért? -kérdeztem megszeppenve.
-Mert van két repülőjegyem Spanyolországba. Eljönnél velem?
-Minden álmom, hogy egyszer nyaralhassak veled kettesben. Mikor indulunk? Most? -izgatottságomat nem tudtam leplezni.
-Lassan a testtel, kisasszony. Előbb járj még egy-két napot a suliba! -javasolta. -De van jó hír is. A mai nap csakis a mienk.
-Ez a legfontosabb. -mondtam és gyengéden odabújtam hozzá. Meleg érintése engem is felmelegített a kinti, már 1 napja tartó, hóesés után. Gyapjútakarója, amit direkt nekem szerzett be, mit sem ért átmelegítés terén hozzá képest.
Nem igazán tudom, meddig feküdtünk az ágyon szótlanul élvezve egymás közelségét, de egyszer csak elengedett és felült. Kezén támaszkodva nézett rám.
-Lenne kedved hógolyózni? -kérdezte játékosan. Kicsit furcsálltam az ötletét, hiszen ő már 17 éves, de talán megmaradt benne a gyereklélek.
-Jó. Menjünk! -feleltem mosolyogva. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy én vagyok kettőnk közül az érettebb. De ez lehetetlen. Én még egy éves nem vagyok látszólag, de értelmileg sem kerekedek fölé. Az ő korához képest én semmi vagyok a 14 éves értelmi szintemmel. De akkor is gyerek vagyok még.
Követtem szerelmem az előszobáig ahol magára húzott kabátot, sapkát, sálat és bakancsot.
-Mit csinálsz? -kérdeztem meghökkenve.
-Nem akarok megfázni. -mondta magától értetődően.
-Gyártanak manapság ekkora kabátot? -érdeklődtem mellkasára mutatva.
-Nem találod ki, hogy kitől kaptam. -dicsekedett.
-Dehogyisnem. Ha így dicsekedsz, akkor csak Alice-ről lehet szó.
-Hihetetlen. Mennyire ismersz. -csodálkozott el, miközben én dagadtam a boldogságtól.
-Nem kell felvenned, ha nem akarod. Én nagyon szeretek a mellkasodhoz bújni.
-Imádlak, Ness, de nem akarok kilógni. Különben is, lesz időm félmesztelenül mászkálni. -vigyorodott el rá jellemzően.
Nem szóltam semmit, csak visszamosolyogtam rá. Én mentem ki előbb a bokáig érő hóba. Jake csak pattyogott utánam, aztán leült elém.
-Szóval mivel kezdjük? Hóembert építsünk vagy hógolyózzunk? -kérdeztem.
-Csináljunk egy olyan gyönyörű angyalt, mint amilyen te vagy. -mondta gyengéden. Minden egyes szóval, amivel bókolt, simogatta a szívem.
Lefeküdtem mellé, és csináltam egy hóangyalt. Jól sikerült, de nem hasonlított rám. Felmarkoltam magam mellől egy adag havat és szerelmem fejéhez vágtam.
-Nessie. -kiáltott rám. -Ez nem fair. Nem tudtam védekezni. Nesze! -vágott hozzám együltőhelyében egy kétszer akkora darabbal. Elkezdtük egymást ostromolni, amiből aztán én jöttem ki rosszul. Tiszta víz lett a hajam és az olvadt hó befolyt a pólóm alá. Be kellett ismernem, hogy győzött.
-Mivel nyertem, ezért teljesíted egy kívánságom. -kötötte ki.
-Rendben. De csak miután megszárítottam a hajam.
-Aztán gyere a szobámba.
-Oké. -egyeztem bele és besétáltam a fürdőszobába. Közben levettem a meleg ruhákat és ráterítettem a radiátorra. Rájöttem, hogy a hajam magától is meg fog száradni, ezért bementem Jake szobájába. Szerelmem az áygon várt egy fecskében. Nagyon meghökkentem ezen. Sohasem vetkőzött még ennyire le előttem. Mi lesz még itt? Beléptem a köszöbön és lehuppantam az ágyra. Jake pedig hátulról behálózott. Megragadta a derekam és lehúzott az ő szintjére. Szenvedélyes csókjától nem szabadulhattam. Több percig intenzíven csókolóztunk, de megint megszakadt. Jacob elvonult szó nélkül a szomszéd szobába. Felöltözve tért vissza. Egy barna pizsialsó volt rajta. A karján egy rózsaszín naci volt és egy egyező színű, ujjatlan felső. Ahogy elvettem tőle és megnéztem, egy gyönyörű szép idézetet olvastam a hátán, ami így szólt:
"A világ legjobb és legcsodálatosabb dolgai
rejtve vannak szemünk és fülünk elől.
A szívünkkel kell érezni őket."
Nagyon szívhezszóló volt ez az idézet. De a legszebb a póló eleje volt. Egy kép volt rólam és a lovagomról.
Jake előhúzott a háta mögül egy barna, színben az alsójával harmónizáló, rövid ujjú pólót és megmutatta nekem. Teljesen ugyanaz a kép és idézet volt rajta, csak az ő méretére szabva.
-Íme az egyenpizsamánk. A nyaralásra készíttettem. -közölte félénken.
-Ez nagyon tetszik. Imádom. -mondtam mosolyogva, ami rögtön eltűntette szerelmem arcáról a visszahúzódottságot. Gyorsan elszaladtam a fürdőbe és felvettem. Mire visszaértem, Jake már javában durmolt.
Ezért leoltottam a villanyt és bebújtam mellé. Ahogy ráhajtottam a fejem mellkasára, egyszerre fellángolt bennem a felismerés. Ezt a nyaralás dolgot még be kell adagolni apának is. Ennek ismeretében hunytam le krémszínű szemhéjamat.
Másnap ott ébredtem, ahol elaludtam. Csak épp egy párnán feküdtem Jake mellkasa helyett.
Kivánszorogtam az ágyból és belenéztem a falon függő tükörbe. A hajam égnek állt, az arcom gyűrött volt. Egy kiadós alvás ezt teszi velem. Egyszer csak valaki volt mellettem a tükörképben.
-Jó reggelt, álomszuszék. Itt a reggeli. -mosolyodott el.
-Nagyon friss vagy ma. -bókoltam. -De sajnos le kell, hogy fagyasszam a mosolyod. Ezt a nyaralást el kell mondanunk apunak.
-Nem gond. Van B-tervem. -vigyorodott tovább.
-Akkor jó étvágyat! -mondtam és kikaptam a tálcát szerelmem kezéből. Finom rántotta volt. Gyorsan ettem. Minél előbb bevezethetjük apunak a tényt, hogy elutazok, annál több idő lesz B vagy C-tervet kidolgozni. Reggeli után villámgyors emberi tempóban átöltöztem és megfésülködtem. Már éppen a kabátot húzgáltam magamra, amikor Jacob elém furakodott és nagy széllel távozott az előszobából. Amikor kiléptem a hóviharba, a vörösesbarna farkas már indulásra készen állt. Felpattantam a hátára és Jake elszelelt velem. Az erdőn át nem volt olyan súlyos a vihar. Pár perc szembeszél után megérkeztünk családom háza elé. A hó eltorlaszolta a kocsibejárót, ezért még Rose felhajtott tetejű BMW-je is a ház előtt vesztegelt. Alice kocsiját már el is kezdte betemetni a hó. Úgy nézett ki a fehérségben, mintha arra a helyre pisilt volna több tucat kutya.
Jake letett a lépcső előtt és elszaladt öltözni. Úgy gondoltam megvárom. A hóval szórakoztam, amíg visszaért. Ugyanaz a szerelés volt rajta, mint amikor kimentünk hógolyózni. Amint felért hozzám a bejárati ajtóhoz, apró csókot nyomott a homlokomra. Benyitnunk már nem kellett, mivel kedvenc nagymamám beengedett minket.
-Sziasztok! Örülök, hogy hazajöttetek. -mosolyodott el.
-Hol van Bella? -kérdezte Jake váratlanul.
-De Jake, apuval kellene beszélnünk előbb.
-Rendben, Ness. Akkor hol van Edward? -kérdezte újra Esme felé fordulva.
-Fent vannak mindketten a szobájukban. -felelte a nagyi.
-Köszi. -mondtam és felrohantam apuékhoz. Jake lassan ballagott utánam. Az ajtó előtt vártam meg, majd együtt benyitottunk. Szüleim éppen kártyáztak. Apa végre párjára talált a játékban is.
-Na mid van? -kérdezte apu anyutól. -Sziaszok! Gyertek beljebb! -üdvözölt minket. Illedelmesen helyet foglaltunk a kanapén Jake-kel, hogy megvárjuk a kártyaparti végét.
-Találd ki! -mondta anyu és koncentrálni kezdett. Apu örömmel, ugyanakkor félve lépett be anyu pajzsa alá. Egy idő után anyu visszahúzta a védelmet és meg is mutatta a lapjait.
-Két pár. Ez volt, ugye? -kérdezte gyengéd pillantással.
-Így gondoltad. De én még mindig jobban játszok. Színsor. méghozzá káró. -büszkélkedett.
-Rendben. Itt a jutalmad. -mondta anyu és szenvedélyes csókkal jutalmazta aput.
Hosszan tapadtak egymásra, majd apa felém fordult.
-Szóval, Nessie. Miről szeretnétek beszélni velem? -kérdezte apa, miközben átölelt.
-Arról lenne szó... -kezdtem, de Jake közbevágott.
-..., hogy szertném elvinni Ness-t nyaralni.
-Hova? -kérdezte anya.
-A spanyol tengerpartra. -közöltem röviden. Apu csak ült és emésztette a hallottakat. Anyu újból koncetrálni kezdett és gyanítom üzent valamit gondolatban. Edward ezen elgondolkodott és mire szorongani kezdtem volna megszólalt, de akkor sem hozzám intézte szavait.
-Kezdelek elfogadni, Jacob Black. Bízom benned. Elviheted a lányom.
Itt elértem a teljes K. O.-ig. Erre egyáltalán nem számítottam sem én, sem Jake.
-Komolyan? -kérdezte Jake meglepettségének teret engedve.
-Igen. De aztán vigyázz rá. -kötötte ki. -És ne feledd! Én mindent hallok, ami a fejedben van.
-Tudom, és néha nagyon idegesítő, hogy a fejemben túrkálsz.
Apa erre már nem szólt semmit, hisz tudja jól, hogy Jacob-nak igaza van.
-Jól hallottam, hogy valaki utazni készül? -kérdezte Alice, aki épp most toppant be Jazz-zel az oldalán.
-Igen, Alice. Én utazok Jake-kel. -feleltem.
-Segíthetek pakolni? -kérdezte.
-Persze. De csak diszkréten.
Alice erre elrohant. Hallottam, amint a gardróbomból dobálja ki a ruhákat.
-Azt hiszem, meg kell néznem a nagynéném. -mondtam óvatosan. -És még egyszer köszi. -pusziltam meg aput és anyut.
Jól hallottam. A ruháim a padlón voltak hegyekben.
-Nessie! Milyen időre pakoljak?
-Tengerpartra megyünk. -feleltem Alice-nek.
Ennyivel elintéztem a pakolást. Majd Alice megoldja. Estig Jake-kel voltam, aztán mikor elment, lezuhanyoztam. Az egyenpizsimet betettem a táskába. Egy másikat vettem fel, hogy az tiszta maradjon. Mikor letettem a fejem, el is aludtam. Édes álmokat mindenkinek!

"Jó" hírem van. A komihatárt lejjebb engedem 5-re. És minden fejivel eggyel több lesz. Tehát a 10. fejihez már 6 komi kell majd.
Puszi: Betty

Komihatár!

Mint oly sokan előttem, sajnos nekem is be kell vezetnem egy komihatárt. Következő fejezetet csak akkor teszek fel, ha kapok 8 kommentet. Sajnálom, de nem tudok mit csinálni. Ha ti így, én is. Minden törimnél van komihatár ezentúl.
Aki(k) eddig is írt(ak), annak(azoknak) köszönöm ezúton is.

Tehát GO KOMIK!!!
Pux: Betty